Felmerül a kérdés, hogy hogyan éljünk fenntartható életet, ha az épület, ahol tevékenységeinket végezzük, egy vagy több olyan energiaszolgáltató hálózattól függ, amely nem megújuló, ennél fogva nem fenntartható módon előállított energiával látja el otthonunkat.
Gondoljuk végig, mit is kezdenénk mai világunkban a víz, villany, gáz hiányában. Tulajdonképpen nem tudnánk létezni. Persze nem volt ez mindig így, sőt ma sincs így mindenhol. (Természetes, a harmadik világ országairól most szót se ejtsünk, hiszen az ott fennálló áldatlan állapotokhoz évek alatt se tudnánk alkalmazkodni.) Közeli példa, az alföldi tanyavilágban nem egy olyan közösséget találunk, akik ma is ugyanúgy a nappal kelnek és fekszenek, mint tíz, húsz, vagy száz éve, így nekik nincs, vagy csak minimális energiára van szükségük a világításhoz.
Persze ez a példa elrugaszkodik a régebbiekben leírtaktól, így vegyük alapul a standard városi embert, aki égeti a villanyt, tévézik, számítógépezik, mos, vasal, különböző szerszámokat használ, és mindezt villamos árammal teszi. Ugyanezt a sort elmondhatjuk a víz-, illetve gázfelhasználásra is.
Már dolgozom egy kalkuláción, ami azt célozza majd, hogy egy átlag fő, illetve egy átlag négyfős család miből mennyit fogyaszt, részletesen lebontva, minimálisan, illetve maximálisan. Ha esetleg valaki végzett már hasonló méréseket, és ezt szívesen megosztja velem (velünk), akkor azt szívesen veszem, hiszen egy mérés nem mérés, mint ahogy azt a jó természettudós mondja.
A nem fenntartható energiák - és ezt némi utánaolvasás révén bizton állíthatom - polgári fogyasztói szinten TELJES MÉRTÉKBEN kiválthatók fenntartható energiákkal, persze csak a megfelelő feltételek érvényesülése esetén. Ehhez persze nagyon gondosan és több szempontból át kell tanulmányoznunk fogyasztási szokásainkat.
Vegyünk egy példát! A villamos hálózati erőforrás 220-230 V feszültségre van transzformálva. Ez 30 kV feszültségű erősáramú vezetékeken jut el hozzánk, majd trafóházakban alakul át a barátságosnak még korántsem nevezhető kettőhuszas értékre. Ellenben egy pillanatra gondolkodjunk el azon, hogy pontosan hány gépnek van szüksége a 220-230 V feszültségre a háztartásunkban? Hány kis kütyünek lóg a vezetékén a transzformátor, árulkodó jelzéssel: "220V~12V"? Bizony, villamos áramot igénylő eszközeink 70-80 %-a nem igényel 24 voltnál nagyobb feszültséget. Akkor miért ez a standard? Miért kellene feltranszformálnunk minden megtermelt energiát óriási feszültségre, amikor nagyrészt 12-24 volttal vígan eléldegélünk?
A példa érdekessége legfőképpen az, hogy az egyszerűbb, házilag összeállítható szélgépek minden különösebb megerőltetés nélkül termelik a 12 V egyenáramot... Beruházás csupán egy jó minőségű csapágy és egy inverter, minden más aprópénz, ha az ember egy kicsit is kreatív.
Az előbbiekben írtam, hogy az egész energiaszükségletünk megoldható fenntartható forrásból, megfelelő feltételek érvényesülése esetén. Nos, mik ezek a megfelelő feltételek.
Első sorban ismernünk kell pontos fogyasztási igényeinket. Másrészt határozott elképzelésünknek kell lenni arról, hogy mit hol, hogyan, és miért akarunk építeni/elrendezni a házunkban. Igen, házunkban, mivel ez egy újabb szükséges feltétel. Akkora komplexitásban sajnos még nem gondolkoztam, hogy egy többlakásos, pláne több emeletes társasház alternatív energiaellátását összerakjam, de ez se lenne egy rossz projekt, megeshet, hogy a későbbiekben még előjön ezen a blogon. Tehát szükséges, hogy házban gondolkozzunk, illetve szükséges, hogy egy nagyobb telket is képzeljünk a ház köré, ahol elfér mindenféle energiatermelő erőgép anélkül, hogy zavarnák a nyugalmunkat. (Szándékomban áll egy éven belül megvalósítani, de legalábbis elkezdeni a projektet, szóval a területekről, helyigényről a későbbiekben remélhetőleg pontos számadatokkal is tudok szolgálni.) Szükséges még bizonyos mennyiségű jó magyar forint is a történethez, hiszen akármennyire is sajátkezűleg építjük meg gépeinket, ára bizony a legtöbb felhasznált anyagnak lesz. Természetesen nem lesz szükségünk akkora összegekre, mint ha készen vennénk őket, viszont annál több idő kell majd a gondos tervezéshez és kivitelezéshez. Végül az utolsó feltétel: amikor telket választunk, nézzük meg, hogy még csak véletlenül se legyen rákötve a hálózatokra, viszont a terület feküdjön komoly víztartalékkal bíró földrétegek felett. (ebből Magyarországon nincs hiány...)
Ha mindez megvan, már csak kitartásra és kreativitásra van szükségünk, és csak idő kérdése lesz, hogy kinyíljon előttünk fenntartható életünk kapuja.
2009. november 15., vasárnap
2009. november 12., csütörtök
Perpetuum mobile
Ez az örökmozgó-dolog szöget ütött a fejembe. Ha belegondolunk, akkor az élet folyamata nem más, mint maga az örökmozgó. Kezdetben meghajtotta egy erő, és onnantól fogva mozog, helyet és helyzetet változtat, és folyamatosan mozgásban is tartja magát azzal, hogy reprodukálódik. Ha még mélyebbre megyünk, akkor tulajdonképpen egyenlőségjelet is tehetünk a fenntartható fejlődés és a perpetuum mobile közé. Az ilyen típusú fejlődés gyakorlatilag minden elemében az élet irányítása alatt van. Az teszi lehetővé a létezését, hogy a benne felhasznált anyagok folyamatosan reprodukálódnak. Javaslom, hogy tegyük is meg ezt a megállapítást, tehát:
FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS = ÖRÖKMOZGÓ
Most, hogy ezt így megállapítottuk, már csak el kell kezdeni a projektet... :)
Most, hogy ezt így megállapítottuk, már csak el kell kezdeni a projektet... :)
Eszközök egy jobb élethez
Első körben jelöljünk meg egy kiindulási pontot. Mivel városi gyerekkorom volt (akármennyire is tűnik úgy, hogy annál kevésbé városi felnőttkorom lesz), azt gondolom, hogy legbiztosabban a saját élményeimből fogok tudni kiindulni, illetve azt hiszem jót tesz a dolognak, ha ezt még tetézem némi együgyűséggel, illetve azzal a lehetőséggel, hogy még nem láttunk semmilyen formában a várositól különböző életmódot.
Tehát, íme az ember, adott egy karakterünk, aki a városok legvárosabbjában él, nem sokat ért a különféle mesterségekhez, illetve nincs teljesen tisztában azzal, hogy amit megeszik, amin ül, amit hajt, stb, az pontosan honnan is lesz.
Ey szép napon beül egy filmre, mondjuk A hülyeség kora címűre. Ettől elkattan benne valami, és azt gondolja, ő mostantól fenntarthatóan fog élni.
Igen ám, de hogyan...
Ezzel a kis példával próbáltam arra utalni, hogy mindenek előtt és legelsősorban az ember köré szeretném felépíteni ezt a fenntartható infrastruktúrát, megvizsgálva annyi lehetőséget, amennyi csak eszembe jut, illetve ami nekem és nektek, kedves olvasók, együtt eszünkbe jut.
Második lépésben tehát vegyük számba azt, hogy mire is lesz szükségünk új életünkhöz.
1. Egy lakóhelyre
1.a. a lakóhelyen belül biztonságérzetre,
1.b. mindennapi életünket megkönnyítő használati tárgyakra
1.c. az életvitelhez szükséges erőkre, energiákra
1.d. kényelemre.
2. Egy eszközre, ami elvisz A-ból B-be, lehetőleg minél gyorsabban.
2.a. ehhez azonban kelleni fog egy energiaforrás
2.b. illetve többedmagunk szállítására is alkalmasnak kell lennie.
2.c. aztán persze ott vannak még a csomagok...
3. Némi élelemre,
4. És pár segítő kézre, addig, amíg el nem indult a mi kis "örökmozgónk"...
Tehát, íme az ember, adott egy karakterünk, aki a városok legvárosabbjában él, nem sokat ért a különféle mesterségekhez, illetve nincs teljesen tisztában azzal, hogy amit megeszik, amin ül, amit hajt, stb, az pontosan honnan is lesz.
Ey szép napon beül egy filmre, mondjuk A hülyeség kora címűre. Ettől elkattan benne valami, és azt gondolja, ő mostantól fenntarthatóan fog élni.
Igen ám, de hogyan...
Ezzel a kis példával próbáltam arra utalni, hogy mindenek előtt és legelsősorban az ember köré szeretném felépíteni ezt a fenntartható infrastruktúrát, megvizsgálva annyi lehetőséget, amennyi csak eszembe jut, illetve ami nekem és nektek, kedves olvasók, együtt eszünkbe jut.
Második lépésben tehát vegyük számba azt, hogy mire is lesz szükségünk új életünkhöz.
1. Egy lakóhelyre
1.a. a lakóhelyen belül biztonságérzetre,
1.b. mindennapi életünket megkönnyítő használati tárgyakra
1.c. az életvitelhez szükséges erőkre, energiákra
1.d. kényelemre.
2. Egy eszközre, ami elvisz A-ból B-be, lehetőleg minél gyorsabban.
2.a. ehhez azonban kelleni fog egy energiaforrás
2.b. illetve többedmagunk szállítására is alkalmasnak kell lennie.
2.c. aztán persze ott vannak még a csomagok...
3. Némi élelemre,
4. És pár segítő kézre, addig, amíg el nem indult a mi kis "örökmozgónk"...
Bevezetés
Szokásomhoz híven ezt a blogot sem azért hoztam létre, hogy mindennapjaimról írjak nektek. A célom ezzel az oldallal nem kevesebb, mint felkutatni és esetenként energiaegységekre, vagy forintra kiszámolni, hogy miből, hogyan és honnan lehetne felépíteni egy olyan közvetlen környezetet, amiben egyrészt fenntarthatóan tudunk fejlődni, másrészt jól érezzük benne magunkat, harmadrészt nincs benne túl sok kidobott pénzünk.
Hogy ez miért fontos? Nos, ennek több oka is van.
Az egyik rögtön az, hogy ha így folytatjuk az életünket, mint ahogy ma a fejlett országokban élők 80-90 %-a, akkor hamarosan nagyon nem lesz nekünk jó ezen a bolygón. Nemrég olvastam egy cikket, amiben az újságíró a klímaváltozás kapcsán arról panaszkodott, hogy "elpusztítjuk a Földet". Namost, a Föld egy darabig az emberiség kihalása után is tökéletesen ellesz, ugyanúgy ahogy az összes többi bolygó, szóval ez a szöveg nem a legmegfelelőbb helyen jött elő. Tulajdonképpen az alternatív energiák felhasználásával, a spórolással, a szelektív hulladékgyűjtéssel, összességében a fenntartható életmóddal mindössze a saját jövőnk fenekét próbáljuk menteni...
Második ok. Ez már némileg közelebb áll a mi kis egyéni világunkhoz, nem a nagy globális eszmékhez: Ha szeretnénk egy bizonyos színvonalon élni, azt meg kell fizetnünk. Igen ám, de KINEK? Nem mindegy, hogy azokat a pénzeinket, amiket az energiák, illetve táplálék vásárlására költünk, valamilyen külső szolgáltatónak, cégeknek fizetjük ki, vagy magunknak, esetleg a gyerekeinknek. Hogy ezt miként tehetjük meg, arról majd a későbbiekben lesz szó, nagyon remélem, hogy elég bő folyamban. :)
És végül a "miből" kérdése. Tulajdonképpen ez majdnem ugyanaz a kérdés, vagy ok, mint amit másodjára írtam, de kicsit mégis más. Amaz az energia folyamára, míg ez magára a forrás kiépítésére vonatkozik. Valamilyen tévhit alakult ki a mai világban az alternatív, illetve megújuló energiaforrások, a természetbarát használati tárgyak, valamint a luxuscikkek árával kapcsolatban. (Gyengébbek kedvéért: "drága") De miért gondoljuk, hogy kötelező mindenért egy rahedli pénzt kifizetnünk, csak azért, mert nem vagyunk elég kreatívak, és nem ismerjük a vágyott dolgok reális anyagárát? Miért gondoljuk, hogy szükségünk van mindenféle ketyerékre ahhoz, hogy készítsünk valamit, amikor száz meg száz gépkölcsönző van országszerte... (Jobbaknak száz meg száz barátja, akik szívesen adnak kölcsön bármit)
Hát, valahogy így. jelen pillanatban ezek a fontos kérdések jártak a fejemben. Valószínűleg ezekből több is lesz még (hajaj...), és remélem, válasz is akad rájuk.
Lényeg a lényeg: fenntartható életmód: miért--hogyan--miből... Lássuk, hogyan működik a híres fenntartó-képességünk, azaz
SUSTAIN--ABILITY
Hogy ez miért fontos? Nos, ennek több oka is van.
Az egyik rögtön az, hogy ha így folytatjuk az életünket, mint ahogy ma a fejlett országokban élők 80-90 %-a, akkor hamarosan nagyon nem lesz nekünk jó ezen a bolygón. Nemrég olvastam egy cikket, amiben az újságíró a klímaváltozás kapcsán arról panaszkodott, hogy "elpusztítjuk a Földet". Namost, a Föld egy darabig az emberiség kihalása után is tökéletesen ellesz, ugyanúgy ahogy az összes többi bolygó, szóval ez a szöveg nem a legmegfelelőbb helyen jött elő. Tulajdonképpen az alternatív energiák felhasználásával, a spórolással, a szelektív hulladékgyűjtéssel, összességében a fenntartható életmóddal mindössze a saját jövőnk fenekét próbáljuk menteni...
Második ok. Ez már némileg közelebb áll a mi kis egyéni világunkhoz, nem a nagy globális eszmékhez: Ha szeretnénk egy bizonyos színvonalon élni, azt meg kell fizetnünk. Igen ám, de KINEK? Nem mindegy, hogy azokat a pénzeinket, amiket az energiák, illetve táplálék vásárlására költünk, valamilyen külső szolgáltatónak, cégeknek fizetjük ki, vagy magunknak, esetleg a gyerekeinknek. Hogy ezt miként tehetjük meg, arról majd a későbbiekben lesz szó, nagyon remélem, hogy elég bő folyamban. :)
És végül a "miből" kérdése. Tulajdonképpen ez majdnem ugyanaz a kérdés, vagy ok, mint amit másodjára írtam, de kicsit mégis más. Amaz az energia folyamára, míg ez magára a forrás kiépítésére vonatkozik. Valamilyen tévhit alakult ki a mai világban az alternatív, illetve megújuló energiaforrások, a természetbarát használati tárgyak, valamint a luxuscikkek árával kapcsolatban. (Gyengébbek kedvéért: "drága") De miért gondoljuk, hogy kötelező mindenért egy rahedli pénzt kifizetnünk, csak azért, mert nem vagyunk elég kreatívak, és nem ismerjük a vágyott dolgok reális anyagárát? Miért gondoljuk, hogy szükségünk van mindenféle ketyerékre ahhoz, hogy készítsünk valamit, amikor száz meg száz gépkölcsönző van országszerte... (Jobbaknak száz meg száz barátja, akik szívesen adnak kölcsön bármit)
Hát, valahogy így. jelen pillanatban ezek a fontos kérdések jártak a fejemben. Valószínűleg ezekből több is lesz még (hajaj...), és remélem, válasz is akad rájuk.
Lényeg a lényeg: fenntartható életmód: miért--hogyan--miből... Lássuk, hogyan működik a híres fenntartó-képességünk, azaz
SUSTAIN--ABILITY
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
