Felmerül a kérdés, hogy hogyan éljünk fenntartható életet, ha az épület, ahol tevékenységeinket végezzük, egy vagy több olyan energiaszolgáltató hálózattól függ, amely nem megújuló, ennél fogva nem fenntartható módon előállított energiával látja el otthonunkat.
Gondoljuk végig, mit is kezdenénk mai világunkban a víz, villany, gáz hiányában. Tulajdonképpen nem tudnánk létezni. Persze nem volt ez mindig így, sőt ma sincs így mindenhol. (Természetes, a harmadik világ országairól most szót se ejtsünk, hiszen az ott fennálló áldatlan állapotokhoz évek alatt se tudnánk alkalmazkodni.) Közeli példa, az alföldi tanyavilágban nem egy olyan közösséget találunk, akik ma is ugyanúgy a nappal kelnek és fekszenek, mint tíz, húsz, vagy száz éve, így nekik nincs, vagy csak minimális energiára van szükségük a világításhoz.
Persze ez a példa elrugaszkodik a régebbiekben leírtaktól, így vegyük alapul a standard városi embert, aki égeti a villanyt, tévézik, számítógépezik, mos, vasal, különböző szerszámokat használ, és mindezt villamos árammal teszi. Ugyanezt a sort elmondhatjuk a víz-, illetve gázfelhasználásra is.
Már dolgozom egy kalkuláción, ami azt célozza majd, hogy egy átlag fő, illetve egy átlag négyfős család miből mennyit fogyaszt, részletesen lebontva, minimálisan, illetve maximálisan. Ha esetleg valaki végzett már hasonló méréseket, és ezt szívesen megosztja velem (velünk), akkor azt szívesen veszem, hiszen egy mérés nem mérés, mint ahogy azt a jó természettudós mondja.
A nem fenntartható energiák - és ezt némi utánaolvasás révén bizton állíthatom - polgári fogyasztói szinten TELJES MÉRTÉKBEN kiválthatók fenntartható energiákkal, persze csak a megfelelő feltételek érvényesülése esetén. Ehhez persze nagyon gondosan és több szempontból át kell tanulmányoznunk fogyasztási szokásainkat.
Vegyünk egy példát! A villamos hálózati erőforrás 220-230 V feszültségre van transzformálva. Ez 30 kV feszültségű erősáramú vezetékeken jut el hozzánk, majd trafóházakban alakul át a barátságosnak még korántsem nevezhető kettőhuszas értékre. Ellenben egy pillanatra gondolkodjunk el azon, hogy pontosan hány gépnek van szüksége a 220-230 V feszültségre a háztartásunkban? Hány kis kütyünek lóg a vezetékén a transzformátor, árulkodó jelzéssel: "220V~12V"? Bizony, villamos áramot igénylő eszközeink 70-80 %-a nem igényel 24 voltnál nagyobb feszültséget. Akkor miért ez a standard? Miért kellene feltranszformálnunk minden megtermelt energiát óriási feszültségre, amikor nagyrészt 12-24 volttal vígan eléldegélünk?
A példa érdekessége legfőképpen az, hogy az egyszerűbb, házilag összeállítható szélgépek minden különösebb megerőltetés nélkül termelik a 12 V egyenáramot... Beruházás csupán egy jó minőségű csapágy és egy inverter, minden más aprópénz, ha az ember egy kicsit is kreatív.
Az előbbiekben írtam, hogy az egész energiaszükségletünk megoldható fenntartható forrásból, megfelelő feltételek érvényesülése esetén. Nos, mik ezek a megfelelő feltételek.
Első sorban ismernünk kell pontos fogyasztási igényeinket. Másrészt határozott elképzelésünknek kell lenni arról, hogy mit hol, hogyan, és miért akarunk építeni/elrendezni a házunkban. Igen, házunkban, mivel ez egy újabb szükséges feltétel. Akkora komplexitásban sajnos még nem gondolkoztam, hogy egy többlakásos, pláne több emeletes társasház alternatív energiaellátását összerakjam, de ez se lenne egy rossz projekt, megeshet, hogy a későbbiekben még előjön ezen a blogon. Tehát szükséges, hogy házban gondolkozzunk, illetve szükséges, hogy egy nagyobb telket is képzeljünk a ház köré, ahol elfér mindenféle energiatermelő erőgép anélkül, hogy zavarnák a nyugalmunkat. (Szándékomban áll egy éven belül megvalósítani, de legalábbis elkezdeni a projektet, szóval a területekről, helyigényről a későbbiekben remélhetőleg pontos számadatokkal is tudok szolgálni.) Szükséges még bizonyos mennyiségű jó magyar forint is a történethez, hiszen akármennyire is sajátkezűleg építjük meg gépeinket, ára bizony a legtöbb felhasznált anyagnak lesz. Természetesen nem lesz szükségünk akkora összegekre, mint ha készen vennénk őket, viszont annál több idő kell majd a gondos tervezéshez és kivitelezéshez. Végül az utolsó feltétel: amikor telket választunk, nézzük meg, hogy még csak véletlenül se legyen rákötve a hálózatokra, viszont a terület feküdjön komoly víztartalékkal bíró földrétegek felett. (ebből Magyarországon nincs hiány...)
Ha mindez megvan, már csak kitartásra és kreativitásra van szükségünk, és csak idő kérdése lesz, hogy kinyíljon előttünk fenntartható életünk kapuja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia!
VálaszTörlésMár egyszer beírtam, csak elveszett, szóval kicsit ideges vagyok, de röviden bepötyögöm újra. Ide írom az összes eddigihez a kommenteket, amik eszembe jutottak, hogy nekem egyszerűbb legyen.
Az élet nem örökmozgó, energia kell ahhoz, hogy fennmaradjon.
A kényelem szerintem kétszer szerepelt, de a vizet és az energiát hiányoltam a felsorolásból.
Szállítóeszközből lehet több is, az igényekhez mérten(ne kelljen egy ember szállításához egy egész buszt megmozgatni).
Nekem nem indult el a video.
A távvezetékekben azért van magasfeszültség, hogy a szállítási veszteség kevesebb legyen.
Most röviden csak ennyi. Minden jót!
Nesztor
U.i.: vannak ötleteim energiaellátást illetően, majd beszélhetünk róla. Szívesen részt vennék ilyen rendszerek tervezésében, kivitelezésében is.
Hali!
VálaszTörlésPersze, nem magára az egyes életre értem az örökmozgó dolgot, és nyilván kell egy motor, ami az egészet befolyásolja. Leginkább arra értettem ezt a megfogalmazást, amit mi nem tudunk kontrollálni, de egy természetes újratermelődési folyamat (pl a Nap melege, a születés-halál, stb.). Nyilvánvalóan ennek a helyességével sem kell feltétlenül egyetérteni, jelen pillanatban így látom a dolgokat.
A vizet én a földből szeretném valamilyen úton-módon megoldani, melegítése, illetve egyebek már csak áram, vagy egyéb energiahordozó (pl. fa) kérdése. Ezeket az egyéb energiákat még nem tudom, hogyan lehet beépíteni, én hasznosnak tartom egy kis fatüzelésű kályha/kandalló építését a házba, aztán majd elválik, hogy mennyire tud együttműködni a többi dologgal..
Szállítóeszközök szempontjából én leginkább könnyűszerkezetes hibrid (részben emberi, részben szolár/szél) hajtású járműveket képzelek el, ezeknek viszont teljesítménye kérdéses, illetve annak megfelelő behangolása a mai autók reális alternatívájaként szolgáló szerkezetként.
Távvezeték. Ez teljesen jogos, de amennyiben decentralizált az energiatermelés, nincs szükség szállításra sem.
Jól jönne egyébként néhány másik fej az ilyen rendszerek tervezésére. Több szem többet lát alapon. Szóval örülnék, ha majd valamikor összebeszélnénk ez ügyben.